Maggie Stiefvater - Forever

Sziasztok!
El sem hiszem, de végre eljött a pillanat. Biztosan feltűnt nektek, hogy most sok ideig nem volt hír rólunk, és én sem hoztam TMI-s híreket vagy könyves érdekességeket.
Nyaralni voltam, Honey pedig biztos küzd valamelyik aranypöttyös könyvével(amivel megjegyzem könnyen lehet embert ölni, olyan vastag).
És mivel nyaralás, jön a nyugi, pihi, sok szabadidő. Én ezt kihasználva nagy nehezen elolvastam a Forever utolsó oldalait is.

"Amikor csókolóztunk, nem számított, hogy két órája még farkas voltam, vagy hogy újra farkas leszek. Nem számított, hogy ezernyi csapdával találjuk szembe magunkat, amint kilépünk ebből a pillanatból. Csak ez számított: hogy összeért az orrunk, a szája puhasága, a sajgás a bensőmben."

Első reakcióm a könyv befejezése után:

Engem nem érdekel, ki mit mond a könyvről, számomra szörnyen unalmas volt. Az első rész nagyon jó volt, a második már vészes, a harmadik pedig.... Ilyen vontatott könyvet nagyon régen nem olvastam. 

Kezdem a szereplőkkel. 

A két fő-fő szerelmes, akikről ez a pár száz oldal szól, az Sam és Grace. Grace karaktere olyan elenás(Vámpírnaplók). Hihetetlenül okos, egyetemre akar menni meg minden(ez nem elenás), és minden helyzetben nyugodt marad, tőle várnak megoldást(ez elenás). Nem lesz feszélyezett ha pucéron kell futkosnia az erdőben, és szívesen nézegeti iskolák weboldalát, miközben talán az egész falka meghalhat. (hm... talán elenás)

Sam meg érzékeny. Nem olyan, mint Nick a Gyémántfiúból(ő normálisabb fazon), hanem mindentől kiborul, hogy jaj most mi lesz. Okés, a szülei akarták kinyírni, de hogy egy LÁNY higgadtabban élje meg az egészet, aki nemrég egy kórházban változott farkassá(vagyis friss farkas), nem ismeri annyira ezt a világot, a falkát pedig végképp. Sam maga olyan, mint egy lány. Mintha Grace-szel a kapcsolatukban nem ő lenne a férfi, hanem Grace. Sam szerintem kicsit kölyökkutyás, és nem a jó formából. 

Cole St. Clair pedig... Hjaj... Ő az a szereplő, akit egyszerűen imádok ebben a könyvben. Híres énekes volt, öngyilkos akart lenni, de lábra állt, és gyógymódot kezdett keresni a farkassá válás ellen. Nemes karakter, főleg a végén. Az ember nem ilyet várna egy tinibanda énekesétől, de kellemeset csalódtam. Nagyon szerettem a kapcsolatát Isabellel(a csajt már kevésbé). Cole ebben a könyvben az igazi hős. Nem Sam. Nem Grace. Végképp nem Beck... (róla majd később)

Isabel egy lehetetlen figura. Az elején még szerettem is, hogy segít a srácoknak meg minden, de a végén legszívesebben kilöktem volna a dzsipjéből, hogy mozdulj már meg!, csinálj már valamit!. Vertem a fejem a napágyba, hogy mégis miért ennyire szőke????? 

Shelby, a gonosz farkas maradt ugyanolyan idegesítően alattomos és idióta, mint volt. Róla nem is szólok többet. Az utolsó fejezetekben annyira meggyűlöltem, hogy arról inkább nem írnék...

A szülők. Gondolok itt Grace és Isabel őseire. Egyik sem egy mintapéldány. Grace anyja hisztizik, hogy a lánya biztos meghalt, erre mit csinál? Vesz egy macskát Grace helyett. Anyai szeretet.... Az apjáról már nem is beszélek. Az előző részekben is érződött, hogy Grace-nek mennyire letojják a szülei a fejét. Nos, a kislánynak végre kinyílt a szája. 

Isabel szülei meg állandóan veszekednek, ami különösebben nem érdekel, de az már jobban, hogy az apja ahelyett, hogy elköltöztetné a farkasokat hajtóvadászatot indít ellenük *a billentyűzet reccsen a fejem alatt*. Maggie egy IQ light-os főgonoszt alkotott. 

Beck-ről sokat van szó a történetben. Az elején még tetszett, hogy titkok vannak körülötte, meg majd ezeket felderítik, de nem, ááá dehogy! Ezt a szálat az írónő egy 10 perces beszélgetésben semmisé teszi. 

Jöhet a cselekmény.

A könyv kb. háromnegyedéig alig történik valami. Sam meg Grace megeszik egymás életét, néhányan meghalnak, meg egy mosómedve beszökik a garázsba, és ENNYI! 

Ez kit érdekel???? Jobb lett volna ha ez az egész könyv Cole és Isabel szemszögére központosult volna, nem Sam-ére. Amit még nagyon nem bírtam, hogy én megértem a karakterizálás jelentőségét. Tudom, milyen fontos, hogy megismerjük a szereplőket, a múltjukat, hogy megértsük mit miért tesznek, elevenné váljanak a lapok között. De ez? Annyi visszaemlékezés és merengés van benne...! Mindig jó időhúzásra a nagy csúcspont előtt, de a könyv harmada a szereplők emlékeivel volt tele. Itt voltunk vacsorázni, ott robbantam le a kocsimmal, itt meg dalolásztunk... *utánozza a szereplőket vékony hangon*. 

A mellékszereplők teljes élettörténetét megismerhetjük. Most komolyan!? *kaparja az asztallapot*

 A szerelmi szál nem mondom, hogy nulla, de majdnem. Grace/Sam és Cole/Isabel. Grace és Sam között állítólag olyan fenomenális vonzás van meg minden, de ez itt nekem nem nagyon jött át. Van egy Grace. Van egy Sam. Van egy nyári ruha. Van egy ágy. Aztán heves lepedő gyűrkölészés... He?

Maggie stílusa nagyon tetszett az előző könyvekben, de most akármikor leültem olvasni a Forever-t, a mondatok összefolytak előttem. Tény, hogy gyönyörűen fogalmaz, erre itt egy példa:

"Nem értettem, hogy lehet valaki egyszerre isten és ördög. Hogyan pusztíthat el, és menthet meg ugyanaz az ember. Amikor minden, ami voltam, jó és rossz, az ő tetteinek fonalával volt összekötve, honnan tudhattam volna, hogy szeressem-e vagy gyűlöljem?"

De egy ilyen könyvbe nem kellenek hasonló mondatok. Ez nem szemrehányás, nem kritizálás, csak egy tanács. Kedves Maggie! Ha tizenéveseknek írsz könyvet, hagyd el a túlbonyolított mondatokat. Pláne egy romantikus regénynél. Nem vagyunk irodalomtanárok, hogy minden metaforát elemezni kezdjünk és a hasonlataidat értelmezzük. Olvastam az Evermore-t, és a hozzá hasonló tucatkönyveket. Nem azért terjedtek el ennyire a fiatal lányok körében, mert komplett mondatelemzést kell tartani olvasás közben. 

És ami még nagyon tetszett! A csúcspont. Az igazi "Nagy Bumm"-ja (ahogy én hívom) a történetnek. Az a része izgalmas volt, pityergős(bár én nem sírtam, talán a Honey-hoz hasonló lányok megkönnyeznék :D), érdekes. A könyv legeslegvégét nem nagyon értettem, de lehet csak nekem volt homályos a megfogalmazás. 

Összességében egy elbaltázott regény, unaloműzőnek nem ajánlanám, inkább a türelmesebb népek olvassák el.

5-ból 2 pontot adok neki, amit az izgalmas fináléval és Cole karakterével küzdött ki. 

Írta:Pocok

U.I.:Elnézést az ideges hangvételemért, csak nem értem mitől esett a könyv színvonala ennyit a Shiver óta...