Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán?
Szerelem. Vér. Árulás. Bosszú. A Végzet Ereklyéi lélegzetelállító ötödik darabjában közelítő sötétség fenyegeti az árnyvadászokat. Hűha, még pár nappal a könyv befejezése után is alig tudok kinyögni róla néhány értelmes szót.
Ami fontos: magasan túlszárnyalta az előző részt, a Bukott angyalok városát.
Ami érdekes: a szereplőkön látszik, hogy felnőttek, úgy gondolkodnak, úgy cselekednek.
Ami meglepő: Cassie most nagyon a szerelemre és a szeretetre összepontosított, néha hátast dobtam a forróbb jelenetektől.
Nem áll szándékomban nagyon hosszú kritikát írni, inkább csak pár szót szólni.
Valószínűleg elég elfogult leszek, hiszen Cassie az egyik kedvenc írónőm, az árnyvadászokért pedig azóta odavagyok, hogy Honey-tól megkaptam szülinapomra a Csontvárost.
Még mindig rajongók az összes felvonultatott szereplőért :D
Clary végre kicsit keményebb lett, nem kellett állandóan megvédeni, jót tett neki, hogy Jace valamennyire megtanította bunyózni. Párszor ugyan fejbe csaptam volna, alapvetően szerethető, és lehet vele azonosulni.
Örülök, hogy Jace visszaváltozott! És most semmi spoileresre nem gondolok, csak arra, hogy elhagyta azt az idegesítő mazochista, "hagyj, mert nem érdemellek meg!" énjét, és ismét jópofa, vicces hapsika lett. Külön tetszett, hogyha csak halványan is, lehetett érezni a különbséget az irányított és nem irányított Jace között (akik olvasták a könyvet, értik, mire célzok).A Lightwood testvéreket túlzottan sosem tudtam megérteni, és bevallom férfiasan, még most sem megy a dolog.
Egy csomó mindent tesznek, aminek néha semmi értelme. Vannak klassz pillanataik, de leginkább csak arra jók, hogy Jace karakterét teljessé tegyék, és meglegyenek a gyakorlatilag kötelező, ám nem túl nagy szerepet vállaló árnyvadászok, akik a normális oldalon állnak.
Magnus továbbra is maradt a nemzetközileg elfogadott legkedvencebb boszorkánymester, ezen semmi nem tud változtatni! :D
Simon a sorozat haladtával egyre nagyobb szerepet kap, ami jót tesz neki is, és a könyveknek is.
Maia és Jordan kapcsolatán ezúttal nagyobb hangsúly volt, mint korábban. Nem mondom, hogy zavart, mert ez nem igaz, csak mindig akkor jöttek az ő jeleneteik, amikor éppen Claryről vagy Simonról olvastam volna.
És itt is van a főgonoszunk, Sebastian, alias Jonathan Christopher "Magányos vagyok és őrült" Morgenstern.
Még emlékszem a trailerben lévő mondatára: I'm going to burn down the world...
Amilyen szociopata jellem, képes is lenne rá.
Cassie nagyon ügyesen alkotta meg Sebastiant. Igazi elvetemült, Valentine-t mérföldekre lehagyva.
Amikor már azt hittem, érző lény, amikor már kezdeném megsajnálni, csinál valamit, amiért legszívesebben pofon vágnám. Az meg, amit a finálé közeledtével művel... Undorító. A legszebb szóval is undorító.
De éppen ezek a tényezők teszik összetetté, ezek miatt lehet igazán egy olyan személy, aki le tudná igázni az egész világot.
A cselekmény csavaros volt, végig humoros, néha hangosan fel is nevettem, és nem laposodott el!
A vége felé nagyon szépen beindult, a nagy csatajelenet izgalmas volt, és rettegtem, hogy az a valaki tényleg meghal. Sok helyen olvastam, hogy Cassie érzelmileg össze tudja törni az embert. Nálam ez még egyszer sem vált be, de majd meglátjuk, mi lesz A hercegnőnél (Clockwork Princess/CP2), mert azt elméletileg mindenki végigbőgte.
És amire Cassie nagyon figyelt ebben a könyvben - mint azt már fentebb is említettem -, a szerelmi szálak.
Volt belőle néhány: Clary/Jace, Magnus/Alec, Maia/Jordan, Jocelyn/Luke... Gyakorlatilag a fontosabb szereplőknek volt párjuk, ha nem is hivatalosan.
Viszont olyan Clary/Jace jelenetek vannak itt, amik már igazi belevaló YA könyvre vallanak. *füttyent*
Gondolom, Cassie azért sűrített ennyi szerelmet ebbe a kötetbe, mert az utolsó, befejező rész teljesen másra fog fókuszálni, a végső csatára, Sebastian remélhető halálára...
Sok érdekes szál maradt elvarratlan, nem olyan nagyon durva módon, mint a Bukott angyalok városában, kicsit visszafogottabban, de azért vannak részek, amik határozottan érdekesek...
SPOILER! Maureen?! Komolyan? Tényleg? Kinyírtad a kedvenc ősöreg vámpíromat! *az ujjait ropogtatja* Ezért még számolunk, kisanyám! SPOILER VÉGE!
Összességében méltó Cassandra Clare nevéhez, bravúros felvezetője az árnyvadászok háborújának! :D
(Ahogy elnézem, nem lett olyan rövid ez a kritika, mint terveztem...)
Írta: Pocok
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése